Így élünk

Itt élünk a 21. század városaiban a meglehetős kényelmünkben és szép lassacskán elfelejtjük, hogy mi is az alapja ennek az életmódnak. És persze, hogy mi az ára. Rettenetes a környzettudatosságunk vagy jobban mondva környezettudatlanságunk. Palackozott ásványvizet iszunk, mert a csapvíz nem megfelelő (miért is?), közben nem gondolunk az iszonyatos környezetszennyezésre, amit a sok pet-palackkal okozunk. Kidobáljuk az ételt, mert nem vagyunk képesek megtervezni, hogy mennyit tudunk elfogyasztani. Folyóvízzel mosogatunk, mosunk fogat pazarolva az értékes ivóvizet. Bekapcsolva hagyjuk a világítást, tévét, számítógépet akár kell, akár nem, pazarolva az elektromos áramot. Autóval megyünk a sarki boltba is, mert nehogy már cipekedni kelljen. És még folytathatnánk a végtelenségig.

Én már régóta próbálok kicsi dolgokban odafigyelni. Lekapcsolom a villanyt, elzárom a csapot, szelektálom a hulladékot, amikor lehet bicajjal közlekedek satöbbi. Mostanában azonban azon kezdtem gondolkozni, hogy ez talán nem elég.  Egyrészt jó lenne másokban is növelni a tudatosságot. Odafigyelést a kicsiny dolgokban. Másrészt lehet, hogy egy tudatosabb életmódra lehetne váltani a saját életünket. Ezeken a kérdéseken morfondírozok.

Advertisements